Bartók 2015. 01.: Néhány szépség

A címekre kattintva a MR hangtárából meghallgathatóak a műsorok.

1.Grecsanyinov: Liturgica Domestica Op. 79

19:35

 Egy 20. század elején komponált szláv orthodox egyházi zenemű vegyes kórusra és zenekarra.

 A hagyományokat tiszteletben tartó, ám a vegyes kórus lehetőségeit a korabeli határokig kihasználó kompozíció egyszerre áraszt nyugalmat, mintegy ízelítőt adva az Isten örökkévalóságát hirdető mennyei dicséretből, és kelt drámaiságot a hallgatóban Istent megszólító, könyörületét kérő kiáltásaiban, érzékeltetve az isteni és emberi lényegi különbségét, a bűnt elkövető ember tragédiáját, és az Isten mindenek ellenére megbocsátó, alázatos aktusát: Krisztus elküldését, a Szentlélek kiárasztását, (itt természetesen paroszláv) egyháza megalapítását.

 Időt és figyelmet igényel.

Első bemutatója, ha minden igaz, 1927-ben volt.

Ea.: Boris Christoff - basszus, Todor Grigorov-Teres - tenor, Blagoi Spassov - bariton, a Svetoslav Obretenov Kórus és a Bolgár Rádió Szimfonikus Zenekara
Vez. Georgi Robev
Felvétel: Szófiai Szt. Nyevszkij katedrális, 1979.

Schumann, Robert: III. "Rajnai" szimfónia (Esz-dúr; Op. 97)

A Hang-fogóban (10:00-).

A klasszikus zene kedvelőinek, de az I., és a  IV. tétellel mások is megpróbálkozhatnak, különösen az első percekkel.

 Idézek Pándi Mariannétól:

"Mintha a nagy és áhítatos mondákkal övezett német folyó közelsége valóban hatott volna a szimfónia komponálására: a Rajna-menti táj természeti szépségei, a német népzene lírai mozzanatai át- meg átszövik a mű öt tételét. [...] Az első tétel nagyméretű, nagylélegzetű bevezetés, amelynek méltóságteljes hömpölygése valóban éppúgy lehet a monumentális székesegyház zenei ábrázolása, mint a hatalmas folyam közelségének élményéből fakadó természeti kép. A második tételt Schumann scherzónak nevezi, valójában azonban inkább megilletődött népdal csendül ki belőle, mint szilaj tánc. Ugyanilyen bensőséges meghatottság árad a harmadik tételből, amelyet ismét természet-élmény inspirálhatott. Míg a klasszikus szimfóniák általában négy tételesek, Schumann ezúttal még egy tétellel bővíti szimfóniáját oly módon, hogy a fináléhoz önálló előjátékot illeszt. A negyedik tétel régies hangzása és hagyományokra utaló technikája valószínűleg ismét a kölni dómra utal: egy ünnepélyes érseki beiktatás emlékét örökíti meg ezúttal Schumann. A befejező tétel ünnepi fényben ragyog."

Dán Nemzeti Zenkear, vez. Michael Schönwandt

Másik előadásban youtube-on is megtalálható.

Tél a világ népzenéiben

Népzene -- távolról (14:30)

A cím önmagáért beszél. Jó, rendkívül sokszínű összeállítás.

Emlékezés Msztyiszlav Rosztropovicsról

Lemezelő -- Muzsikus legendák (16:00)

Hogy minden körülmény között meg lehet maradni becsülettel.

Az Új Ember nekrológja itt olvasható róla.

Read more ...

Kodolányi János: Boldog Margit

„Akinek füle van a hallásra, hallja meg” – mondta Jézus párbeszédei végén. Kodolányi regényében csodálatosan konstruálja meg a Margit legenda hősnőjének történetét, hitelesen adva vissza a középkori jámborságot, misztikát, Isten-hitét. Akitől azonban ez ma távol van, attól még távolabbi lesz ez a regény is, hiába az ügyes, hiteles korrajz, a zárt közösség és benne a saját lelkiismeretét hűségesen követő Margit tökéletes pszichológiai jellemzése. 

A nyelvezetéről nem bocsátkoznék vitákba, azt hiszem, a finnugrista Kodolányi éppolyan jól tudta, mint mi is, hogy nem rekonstruálhatja a korabeli nyelvet (és egyáltalán melyiket is, a 16. századi Margit-legendáét, a Margittal majd egykorú Mária-siralomét, az oklevéltöredékekét, a nyelvészek hipotéziseit). De ehelyett az okoskodás helyett konstruált egy olyat, amelyet hamar megszok az olvasó, fülébe mászik, és pontosan kifejezi, ha (Nemes Nagy Ágnes szavait kölcsön véve) nem is mondhatatlant, de legalább a nehezen mondhatót: miként élhetet(ett) valaki úgy, hogy végén elérte az örök Boldogságot.

Az első hatvan oldalig nehéz olvasmány volt, úgy éreztem, ez nem is "Szent Margit" ő egyáltalán nem így élt, nem volt ilyen. Csak lassan bontakozott ki előttem az író víziója, akkor megdöbbentett pontos lélekismerete. Nem tudom, nem tudhatjuk, Margit valóban ezeken ment-e keresztül, de ha valaki valóban így élt, ilyen környezetben, ilyen lelkülettel, akkor arról bizonyára azt mondanám én is, hogy életszentségben halt meg. Az utolsó lapokon, Margit halálát követően már sírtam. Úgy éreztem, megtisztított ez a könyv. Pedig mennyi undokság van benne.

 Kodolányi tömjénfüstös könyvet ad elénk, de igazit: a tömjén ott leng és tisztít, mert van mit tisztítania: gyermekek ellen elkövetett szexuális bűnök, homoszexuális érzelmek szabadon engedése, felelőtlenség, kapzsiság, vérre vagy perre menő családi viszály, magány, konok meg nem bocsátás és a másik viszont nem szeretése. Margit pedig vezekel, vezekel, keresi a helyét, a feladatát, a szeretet, míg végül megtalálja az Egyetlent, akiben nem csalódhat sem ő, sem senki más. Aki tisztán szeret, amely szeretetből soha nem lesz irigység, soha nem lesz kihasználás. Aki csak ad és soha nem kér és mindig ott van az ember mellett.

Read more ...

Első ajándékom az új évben :)

 Köszönet a segítségért!

A Moly adatbázisát a tagok töltik fel, és a tagok is javítják. Ezúton mondunk köszönetet...

Read more ...

Kész lett a betlehem

(Előzménye itt olvasható)

A kész betlehem (keresztapámmal együtt csináltuk)

A Szent Család és pásztorok (juhokkal és kutyákkal).

A három napkeleti bölcs (háttérben pihenő tevével)

Read more ...

A karácsonyról

Mit is ünneplünk karácsonykor? A szeretet ünnepét - halljuk és mondjuk is. Csak ne felejtsük el, hogy ez egy személyes szeretet ünnepe, egy személyes és egyszeri szeretet-cselekedetről való megemlékezés: Isten elküldte a Fiút, hogy az emberek vissza találjanak hozzá.

Nem Krisztus születésnapját üljük meg december 25-én (legfeljebb gyerekeknek mondunk ilyen hasonlatot, vagy elemi hitoktatáson részt vett, hitében tovább nem fejlődött emberek gondolják ezt szó szerint így). Nem tudjuk, melyik napon, az év mely szakában született Krisztus. Akkoriban nem volt fontos akkoriban a születésnap, nem jegyezték fel a születése dátumát (mint ahogy azt sem, hány éves volt, amikor tanítani kezdett), de ettől még nekünk, egyszerű embereknek nagyon is fontos az a tény, hogy Ő a világra jött: emberi testet öltött az Isten, az, aki az egész teremtett világ fölött áll, értünk, (személyesen Érted is) gyenge emberré lett (hosszú hónapokon át -- és micsoda hónapokon át: üldöztetés, hazátlanság, -- rászorult, hogy Mária pelenkázza, etesse, dédelgesse. Felvette minden kínunkat, betegségünket, gyöngeségünket (ahogy Izaiás megjövendölte), köztünk járt, emberek között, velünk evett, ivott, mulatott (kánai mennyegző!) osztozott bánatunkban (Lázár, Jeruzsálem siratása), mindezt csak értünk. Értem. Érted.

 Érthető, hogy a keresztények ezt meg akarták ünnepelni. A kérdés csak az, hogy mikor ünnepeljenek?
Több változat is felmerült a Római Birodalom nagy területén szétszórva élő keresztények (vagy legalábbis azon gondolkodóik, akiknek írásai máig fennmaradtak és amelyekből tájékozódni tudunk) között, mint például az április 6. vagy a március 25.

 A birodalom keleti felében január 6-án ünnepelték a Krisztus születését, vagyis pontosabban megjelenését: megjelenését születésekor szülei előtt, megjelenését minden nép előtt, amikor a keleti mágusok hódolnak előtte, és megjelenését a választott nép előtt amikor a Jordánban János megkereszteli. Azonban nyugaton félő volt, hogy ez táptalajt ad egy ott elterjedt eretnekségnek, amely szerint Jézus pusztán egyszerű ember volt, aki csak a keresztségkor vált Isten fiává. Így nyugaton jónak látták a születést más napon ünnepelni.

 Keresztelő Szent János apja, Zakariás így nevezi őt ihletett énekében: "felkelő napunk a magasságból", de már Izajás is nagy fényességhez hasonlítja a jövendő messiás eljövetelét (Iz 9,2-7). János apostol így emlékszik Jézus bemutatkozására: "Én világosságul jöttem e világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben" (Jn 12,46) -- talán ebből az emlékből (és a Színeváltozás tapasztalatából) született meg evangéliuma gyönyörű prológusa, amely a világirodalom legszebb szövegei között foglal helyet.

 Az Isten emberként való megszületésének ünnepnapját így logikus lehetett a téli napforduló napjára (december 21.) helyezni, vagy akkorra, amikor arról megemlékeztek a római birodalomban. December 25-ére van bejegyezve egy 354-es kalendárium-kódexbe (ez a legkorábbi idevonatkozó forrásunk) Sol Invictus - a legyőzhetetlen nap ünnepe /augusztusról tették át, egyébként egy csak keveseket megmozgató, a társadalmat át nem ható ünnepről van szó/, amelynek a keresztények számára íródott részében ott olvasható ez is: VIII. Kal. Ian. (dec. 25.) Natus Christus in Betleem Iudeae (magyarul: december 25-e: Krisztus születése a júdeai Betlehemben).

 Ha a téli napforduló pontos dátuma nem is zavart senkit, annál jobban zavarhatta egy másik pogány ünnep a keresztényeket. A pogány rómaik körében rendkívül népszerű (a Sol Invictusnál mindenképpen), ünnep, a Saturnalia csúcspontját (utolsó napján) 25-én érte el. Ez az ünnep december 17-től 25-ig tartott, alatta végig munkaszünet volt, és feje tetejére állt egész Róma. Fontos megjegyezni, hogy ekkoriban az állami ünnepek mind vallási ünnepek voltak, vagy azokból nőttek ki (vagyis elhomályosult a vallási tartalmuk - ezt nem nehéz elképzelnünk, hiszen ma Európában a keresztény ünnepeink is hasonló folyamaton estek keresztül az elmúlt két évszázad során).
 A Saturnália az istenek harca előtti boldog, szaturnuszi időkre emlékező ünnepsorozat volt, folyamatos ivásban, vigalomban és lakomákban telt, még azt is megengedték, hogy a szolgák urat játszanak, az urak meg szolgát, és mindehhez tüntetőlegesen bezárt a bíróság. Ezek még nem is zavarták volna különösebben a keresztényeket, azonban az ünnepséghez egy jó adag pajzánság, szexuális kicsapongás, nyilvános meztelenkedés is kapcsolódott. Valószínűleg itt lehetett egy olyan választóvonal, amely miatt, ha be is kapcsolódtak (és miért ne, ezek legalább annyira számítottak állami ünnepnek, mint nekünk március 15-e) ezt az ünnepség-sorozatot a keresztények egymás között ülték meg, és egymás között zajlott le az ehhez kapcsolódó, a keresztény életmóddal teljesen összeegyeztethető része:  a vidám, közös étkezés és az ajándékozás.

Read more ...

Előkészület

A sütéssel ma kora délután végeztem. Majdnem traumatikus gyerekkori emlékeket őrzök (kevesen nem) a 24-i nagysütésekről, így egyértelmű volt, ha valaha közöm lesz a szentesti vacsorához, azt semmiféleképpen nem fogom aznapra halasztani.

Holnapra az (egyik) program: http://creativeandfaithful.blogspot.hu/2009/12/salt-dough-fun.html  

A figurák készen állnak, a padlófűtéses konyha kövén egy tepsiben várják a  végleges kisütést, majd mehet rájuk a festék. Sokkal jobban sikerültek, mint gondoltam volna. A második pásztor után belejön az ember, érdemes a szentcsaládot a legvégére hagyni

 Már régóta vágytam egy igazi, nagy sokalakos betlehemre, különös inspirált egy a régi Tirolról (is) szóló könyv, a nyári utazásom, ami Innsbruckon át vezetett.  (A környék híres a több száz figurás Betlehemeiről) 

 Persze van nekem egy kicsi fából egybe faragott, tavaly karácsonykor kaptam. A Szentföldön, Betlehemben készült, vagy legalábbis onnan hozták, nem várt meglepetés volt számomra nagyon kedves személyektől. Természetes, hogy pocsékolásnak és tiszteletlenségnek éreztem volna másikat is beszerezni, pénzt adni érte (nem is keveset, hogy ízléses legyen), papírból nem akartam, így nagyon örültem, amikor megtaláltam ezt a megoldást.

 Sógyurmával nehéz szobrászkodni (nincs jó tartása, drótom meg nem volt itthon, hogy elkészítsem az alakok vázát), ezek a figurák viszont igaz aranyosak, de nem nevetségesek vagy giccsesek. (Jó, az angyalok igen. Angyal nem is lett, azt majd valahogy pótoljuk.) 

 Hátha másnak is megtetszik az ötlet!

Barokk betlehem a hechingeni St Luzen kolostortemplomban. Fotó:  Keidel Hechingen

Olvasnivaló:

Az első Betlehem felállítása

"Szent Ferenc nem azért akarta megjeleníteni
az Úr Jézus születését a greccói barlangban,
hogy jámbor érzelmek költözzenek a szívébe, 
hanem hogy saját szemével is szemlélhesse és
testestül-lelkestül leborulhasson a megtestesülés
misztériuma előtt"
 -- Barsi Balázs: És az Ige testé lőn

Read more ...

Mi egy szerzetes feladata?

  "Azt is mondjátok, hogy zsolozsmát kell mondanom; hogy ez is az én egyik fő foglakozásom! Ó, mennyire tévedtek! Az én egyetlen foglalkozásom - a szeretet. A zsolozsma csak az orgona, amelyen elmuzsikálom az én nagy, szent, majd viharzó, majd édesen búgó istenszeretetemet.

      Hogy tanítok - ez az én foglalkozásom!... Nem, ezerszer nem! A szeretet az fő foglalkozásom. A tanítás a medence, széles, mély medencéje a szomjas lelkeknek, amelybe belecsorgatom a lelkemből kiömlő szeretetemet."

Marcell atya: Egyetlen dolgom: Őt szeretni

Read more ...

A present in Advent - Adventi ajándék

I considered my fortune: It seems to be I have not had to wait until Christmas a little present :) Starting praying together, with Sarah, I am just touched.

Nem kell várnom karácsonyig egy kis meglepetésre. 

Sarah-val közösen imádkozunk, és ez most nagyon jól esik :)

Ha valaki gondolja, írja meg a szándékát, és imádkozunk érte is.
Vagy ő is csatlakozhat!


The prayer from Saint Andrew to Christmas in Hungarian 

A Szent András-i készület imája magyarul, irodalmi fordításban, így hangzik:

(Szent András apostol ünnepétől karácsonyig kell imádkozni, a hagyomány szerint naponta 15-ször.)

"Üdvöz légy és áldjanak, te kedves óra és pillanat,
amelyben a legtisztább Szűz Mária
Isten Fiát a világra szülte,
éjfélkor, az átható fagyban, Betlehemben.

Read more ...

Talált könyv - Közéletről és magánéletről

 Veletek volt-e már úgy, hogy azt éreztétek egy könyvet, egy írást mintha a Szentlélek adott volna a kezetekbe? Én ezt sokszor megtapasztaltam már.
 Az utóbbi posztom után a blogom arculatán tűnődtem, miközben a megyei könyvtárból hazafele baktattam. Akkor még úgy volt, hogy rögtön kórházba fekszem, és komolyan készültem a várható unalom ellen. Szerettem volna  egy rövid, de mondanivalóval bíró írásokat tartalmazó könyvet olvasni (ami egy fokkal könnyebben emészthető Sienai Szent Katalin írásainál), és egy hirtelen ötlettől vezérelve Pilinszky János összegyűjtött publicisztikai írásait vettem ki.
 Sokáig nem szerettem Pilinszkyt, még tovább nem értettem, hogy mások miért rajonganak annyira érte. Erős dac élt bennem vele szemben, mert úgy éreztem, mintha ő lenne A Katolikus Költő, aki mögé be kell(ene) állni a sorba. Én pedig, temperamentumomból, élettörténetemből, meglehet még nőiségemből fakadóan is határozottan egy olyan alakot láttam benne, aki mögé egyáltalán nem kívánok beállni. Fiatalkori naplói hozták csak közelebb, a képzőművészetek és az emberi tisztaság iránti "rajongása", a nagyfokú érzékenysége, és ahogy ezt az érzékenységet egy ilyen intim műfaj keretében kifejezi.  Majd a korai versei. Aztán kiművelődtem annyira, hogy a késeiekért sajnálni tudjam. (Meglehet, továbbművelődöm és a kései költészete is felértékelődik előttem. Egyébként Babits olvasása óta sejtek valami olyasmit, hogy a kései költészet hajlamos olyan dolog lenni, amihez meg kell érni.)

 Este felütöttem a könyvet, és ezt találtam, mintegy válaszul a novemberi ködben kavargó ambivalens érzéseimre és gondolataimra:

Pilinszky János:

Katolikus szemmel (XV.)

Közélet és magánélet látszatra ellentmondó, valójában szorosan összetartozó, egymást kiegészítő fogalmak. Ahogy a közélet rendje elengedhetetlen föltétele a magánélet nyugalmának, egészséges társadalom sincs az egyes ember békéje, tisztes boldogulása nélkül.
Ez az általánosnak nevezhető igazság a kereszténység megfogalmazásában egészen rendkívüli szerepet tölt be. A két fő parancsolat, az istenszereteté a magánélet, a felebaráti szereteté viszont a többiek iránti kötelezettség parancsát tartalmazza. Az első az ember belső életének, a másik külső cselekedeteinek önzetlenségét követeli meg.

Read more ...

Ambulancia

 Mikor máskor, ha nem az utolsó pillanatban (nesze neked, elfojtott betegségtudat), szerencsére nem életveszély szempontjából, hanem "csak" a szemeszter végén, számonkérések előtt (azt ígérték, vizsgákra és zh-kra kiengednek majd az osztályról, kár hogy sose voltam az a komisz diák típus, aki kajánul elvigyorodik már a gondolattól is, hogy  "véletlenül" lehányja nagyon utált szemét tanárát... Egyáltalán: nincs is utált és szemét tanárom -- ezt hozta az utolsó év,  talán végre az  érettség lenne ez, hat évvel az érettségi után?)

 A fájdalom (lévén, hogy az utóbbi évtizedekben a morfiumnál finomabb csillapítókat is feltaláltak) nem játszik.
 A szégyen: itt nem. Senki nem ismer, különben is túl összetett érzés ahhoz, hogy végszükségben járjon rajta az agyam. (Bár határozottan elutasítottam a nyugtatós infúziót, mégis kóvályog a fejem a fáradtságtól).

 Idegen ágyban fekszem, kiterülve, hála Istennek senki más nincs a szobában.  "Frusztráció-tolerancia küszöb": mínuszban. Megkérem (parancsolom?), csukják be a szoba ajtaját. ("--De ha baj lesz... --NEM lesz, különben is OTT A KAMERA.") A dobhártyámon dübörögnek a folyosó padlóját érintő szolid léptek...

 Elvesztettem az időérzékem (utólag kiszámoltuk: három és fél óra telt így el), egy nyári emlékben elmerülök: az Arno duzzasztógátján ültem és a naplementét néztem Firenzében. 
Hogy jutott ez eszmbe? Az Arno duzzasztógátján ülök és a naplementét  nézem Firenzében.

Read more ...

A megtérésen túl* (I.): csalódás és düh

"Az egyház szándékos bűntudat-gerjesztésre épül. Kitalálják, hogy bűnös vagy."

 Biztos így van, mert azelőtt nem éreztél bűntudatot, most pedig a markában tart és nem enged. 

Nemrégiben megtértél, nem számít, hogy az ateizmusból, valamilyen ezoterikus praktikából, vasárnapi keresztény létedből, a lényeg, hogy volt egy olyan fordulópont az életedben, amikor rájöttél: Isten valóban létezik... Hogy a katolikus hit állításai igazságok... Hogy a hit, a Szentháromság, a természetfölötti megingathatatlanabbak minden egyéb dolognál, amelyet ezelőtt tapasztaltál, megismertél... Emlékszel, megdöbbentél és nem is értetted, miért csak akkor láttad ezeket be. Mi tartott olyan sokáig? (Persze gyártottál pár elméletet, hogy "Isten miként vezetett el önmagához, jó pásztorként terelgetve. Igen, nem egyet, egy tucat változatod van erről.)

 Akkor fellélegeztél: minden a helyére került az életedben és boldognak és szeretve érezted magad. Isten itt van, Isten szeret. Engem. Téged, mindenkit. Mindezeken felül, mindezek mellett nem voltak már kételyeid, vagy ha mégis akadt egy-kettő, rögtön kezedbe került egy könyv, előkerült egy ember a gyülekezetből, a plébániáról, aki azonnal felvilágosított. Isten kegyelme volt veled, lehet, hogy kellett egy kicsit küzdened, de a keresztény közösségben mindenki kedves volt, olyan szeretet éltél meg köztük, amelyről eddig nem is volt fogalmad.

Aztán, valahogy...

Read more ...

Jó (lenne) naponta tudatosítani

Tudtad, hogy ha keresztény vagy, akkor:

• teljesen Krisztusé vagy: Kol 2, 9-10,
• közvetlenül járulhatsz a kegyelem trónusához Jézus Krisztus által: Zsid 4,14-16,
• nem számít, hogy mások mit gondolnak rólad: Róm 8, 1-2,
• Ő minden körülötted lévő dologban, eseményben, körülményben jelen van, és a te javadon munkálkodik: Róm 8,28,
• nem árthatnak neked a vádak, és senki és semmi sem választhat el Isten szeretetétől: Róm 8, 31-39,
• bízhatsz abban, hogy befejezi azt a nagyszerű dolgot, amit elkezdett benned: Fil 1,6, 
• nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és józanság lelkét kaptad: 2Tim 1,7

Amikor "nem veszed hiába Isten kegyelmét", azt kéred, hogy "legyen meg a Te akaratod", vagy ha mint a tékozló fiú visszafutsz Hozzá, vagy feltételek nélkül elfogadod az Ő szeretetét.

Forrás: http://www.aholyexperience.com/2013/01/life-plan-day-planner-sanity-manifesto-printable/

Read more ...

Kétféle egyedüllét

Vasárnap délután felolvastam keresztapámnak az ágyam körül heverő könyvekből. Így került egymás mellé Szienai Szent Katalin és Babits Mihály:

"[A helyesen élő ember] önismerete cellájának lakója lett, amely cellában Isten benne lévő jósága ismeretének cellája is megtalálható... Isten neve dicsőségének és dicséretének cellájában nyugszik, és az lett az ő ágya... És miután ilyen édesen megtalálta a belső cellát, a külsőt is keresi, amennyire tőle telik...

Tudod, hogy szükséges, hogy önismeretben élj és szüntelen alázatos imádságokat ajánlj fel. És szükséges, hogy tanuld a cellát és megismerd az igazságot, és menekülj minden társalgástól, hacsak nem a lelkek üdvössége... kényszerít erre. Emiatt tehát szeresd a vámosok és bűnösök társaságát, a többieket pedig nagyon szeresd, de keveset társalogj velük. Meg ne feledkezz az isteni szolgálat idejéről és órájáról; ne légy hanyag, se lassú, ha Istenért és a felebarát szolgálatában tehetsz valamit. De ha elfáradtál, a celládba menekülj és ne keress társalgásokat az erény látszata alatt, hogy szétszóródj." 

(Sienai Szent Katalin: Levelek, 104. levél Capuai Rajmund domonkos testvérnek)

"[Kováts Laci unatkozott,] semmiféle programja nem volt e délutánra. Tenniszezni mehetett volna, de a tenniszdresszén épp a napokban nagy szakadás támadt, s hiába tartott többszörös szemlét egész ruhatárán, semmi olyan darabot nem bírt felfedezni, amiben játszani nem lett volna komikus és minden szokással ellenkező. Erről hát lemondott, látogatásokra gondolt, de sehol sem tartozott vizittel, s nem akarta, hogy váratlan megjelenéséhez valahol esetleg magyarázatokat fűzzenek; a cukrászdára, ahol habos kávét lehetett volna uzsonnázni, nem volt pénze, így járt a Kicsiségek e Poklában, lelkével, mely hírnévre, s szívével, mely szerelemre vágyott... Olvasnivalója semmi a világon: két regény, amit már hatszor is olvasott, s egyetlen komolyabb könyv, amit lelkesedésből diákkorában vett; de ebbe nem mert belefogni. Senki sem olvasott körülötte ilyent; visszariadt a nehézségektől. Az ablakhoz állt cigarettázni; alig várta, hogy hét órát elüssön a toronyban, amikor már nem abszurdum vacsorára menni. Még álmodozni sem tudott, noha költő voltához illőnek érezte volna ezt: mert oly untak voltak már álmai; obligát ábrándok, és mind egy-egy frázis... Még az álmai is a konvenció rabjai voltak. Valami föld alatti volt benne, de nem látta módját, hogy fölszabadítsa. Erői céltalanok, vágyai irány nélkül, s élete ama pokol, a Kicsiségek Pokla, láthatatlan és nevetséges labirintusokkal..."

Babits Mihály: Halálfiai

László Dániel: Olvasó nő

Read more ...

1956 - és a földön is

Ajánlás: Reina Nicolasának :)

Még kis általános iskolás voltam, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy egy történelmi verseny keretében találkozhattam Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom egyik veteránjával. És ő mesélt. Mi pedig hallgattuk. Csöndben és megrendülve a majsai múzeumban. 

(Soha senki ne próbálja nekem bebizonyítani, hogy  a fiataloknak nem szabad súlyos dolgokról beszélni, mert még nem értik meg.)

***

Egy Kárpátalján megfordult ismerősöm pár hete mesélt: találkozott egy idős emberrel. Templomba járó, jámbor nagypapa.

Egyetemista volt 56-ban, rádión követte a pesti eseményeket. Talán Munkácson, talán Ungváron volt akkoriban. Erre már nem emlékszem. Talán ő sem. Csak arra, hogy novemberben a hegyoldalról látta, hogy közelednek Magyarország felé a tankok, hosszú, végeláthatatlan sorokban kígyóztak a völgyben. És az érzésre: hogy neki, bármilyen fiatal is, bármekkora senki is, tennie kell valamit. Ő eddig nem harcolt, Ukrajnában nem volt semmi megmozdulás, ha lett volna, talán akkor sem tudta volna, mit tegyen. De akkor, november elején szembesült a gonoszság nagyságával, arctalanságával: európai címlapokon szereplő, gépfegyverrel (golyóvédő mellénnyel nem!) felszerelt fiatal magyar szabadságharcosok ellen áradatankok ta. Nem gondolkodott, döntött... és lefeküdt... az úton keresztbe. Ennyit tudott tenni. Kétségbesett, nem okos, sőt őrült és haszontalan tett volt - egy kívülálló számára. Ő viszont a szolidaritásra biztató lelkiismeretének engedelmeskedett. Így tudott, ennyit tudott. Ő megtette a magáét

Persze felállították, jól megverték, valahogyan, valamiért nem ölték meg, szabadon engedték.

Úgy gondolja, ha akkor nem fekszik oda, hanem tétlenül nézi, örökre teherként hordozta volna akkori közönyét.

Ismerősöm mesélt, én pedig ültem és hallgattam.

(Soha senki ne próbáljon meggyőzni arról, hogy a modern korban nem lehet hősiesen viselkedni. Krisztus nem azt mondja, hogy akár lehet szeretni is az embereket. Mindig azt mondja, szeretni kell.)

***

Nyáron olvastam a magyar próza egyik leggyönyörűbb művét, Ottlik Géza Budáját. Minden befejezetlensége, ebből adódó rendezetlensége ellenére az első olyan mű volt (keveset olvasok?), ami közben folyamatosan örültem, hogy magyarul írták, eredetiben élvezhetem. Ebben olvastam a legmegindítóbb sorokat 56-ról:

Ottlik Géza: Iskola a határon
(Jelenet a filmből?)

"[A cinikus, non-konformista Medve Gábor] az imádott Petőfijébe is belekötött ezzel. "Sehonnai bitang ember" - azt mondod -, "Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete" - hülye vagy? Sándor? Mindenkinek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Másodszor pedig, én sehonnai bitang ember vagyok. Ki nem az?

Ami biztosan hazád volt, az a sehonnét. Sehonnából származol és gazdátlanul bitangolsz ezen a vadidegen helyen. Néző vagy az ingyen moziban."

Read more ...

1456 - a mennyben

Pont ezen a napon van annak az évfordulója is, hogy nándorfehérvári diadal egyik hőse meghalt. Az egyház őt ünnepli ezen a napon, a magyar katolikus egyház úgy is, mint a magyar harcosok védőszentjét.
57 évvel ezelőtt is közbenjárt értünk.
Sikeresen. Köszönjük.

Kapisztrán Szent János, Krisztus dicsőséges tanúja és oltalmazónk,miképpen földi életed során elmédet és szívedet az Egyház, a Haza és a művelt világ védelmére szentelted, úgy most is segítsd híveidet, hogy legyőzhessük a gonosz cselvetéseit.

Ámen.

Read more ...

ez a nemzet

"Aki jó még, higgyél annak,

jók még talán

többen vannak."

Read more ...