Ambulancia

 Mikor máskor, ha nem az utolsó pillanatban (nesze neked, elfojtott betegségtudat), szerencsére nem életveszély szempontjából, hanem "csak" a szemeszter végén, számonkérések előtt (azt ígérték, vizsgákra és zh-kra kiengednek majd az osztályról, kár hogy sose voltam az a komisz diák típus, aki kajánul elvigyorodik már a gondolattól is, hogy  "véletlenül" lehányja nagyon utált szemét tanárát... Egyáltalán: nincs is utált és szemét tanárom -- ezt hozta az utolsó év,  talán végre az  érettség lenne ez, hat évvel az érettségi után?)

 A fájdalom (lévén, hogy az utóbbi évtizedekben a morfiumnál finomabb csillapítókat is feltaláltak) nem játszik.
 A szégyen: itt nem. Senki nem ismer, különben is túl összetett érzés ahhoz, hogy végszükségben járjon rajta az agyam. (Bár határozottan elutasítottam a nyugtatós infúziót, mégis kóvályog a fejem a fáradtságtól).

 Idegen ágyban fekszem, kiterülve, hála Istennek senki más nincs a szobában.  "Frusztráció-tolerancia küszöb": mínuszban. Megkérem (parancsolom?), csukják be a szoba ajtaját. ("--De ha baj lesz... --NEM lesz, különben is OTT A KAMERA.") A dobhártyámon dübörögnek a folyosó padlóját érintő szolid léptek...

 Elvesztettem az időérzékem (utólag kiszámoltuk: három és fél óra telt így el), egy nyári emlékben elmerülök: az Arno duzzasztógátján ültem és a naplementét néztem Firenzében. 
Hogy jutott ez eszmbe? Az Arno duzzasztógátján ülök és a naplementét  nézem Firenzében.

Read more ...

A megtérésen túl* (I.): csalódás és düh

"Az egyház szándékos bűntudat-gerjesztésre épül. Kitalálják, hogy bűnös vagy."

 Biztos így van, mert azelőtt nem éreztél bűntudatot, most pedig a markában tart és nem enged. 

Nemrégiben megtértél, nem számít, hogy az ateizmusból, valamilyen ezoterikus praktikából, vasárnapi keresztény létedből, a lényeg, hogy volt egy olyan fordulópont az életedben, amikor rájöttél: Isten valóban létezik... Hogy a katolikus hit állításai igazságok... Hogy a hit, a Szentháromság, a természetfölötti megingathatatlanabbak minden egyéb dolognál, amelyet ezelőtt tapasztaltál, megismertél... Emlékszel, megdöbbentél és nem is értetted, miért csak akkor láttad ezeket be. Mi tartott olyan sokáig? (Persze gyártottál pár elméletet, hogy "Isten miként vezetett el önmagához, jó pásztorként terelgetve. Igen, nem egyet, egy tucat változatod van erről.)

 Akkor fellélegeztél: minden a helyére került az életedben és boldognak és szeretve érezted magad. Isten itt van, Isten szeret. Engem. Téged, mindenkit. Mindezeken felül, mindezek mellett nem voltak már kételyeid, vagy ha mégis akadt egy-kettő, rögtön kezedbe került egy könyv, előkerült egy ember a gyülekezetből, a plébániáról, aki azonnal felvilágosított. Isten kegyelme volt veled, lehet, hogy kellett egy kicsit küzdened, de a keresztény közösségben mindenki kedves volt, olyan szeretet éltél meg köztük, amelyről eddig nem is volt fogalmad.

Aztán, valahogy...

Read more ...