"Az egyház szándékos bűntudat-gerjesztésre épül. Kitalálják, hogy bűnös vagy."
Biztos így van, mert azelőtt nem éreztél bűntudatot, most pedig a markában tart és nem enged.
Nemrégiben megtértél, nem számít, hogy az ateizmusból, valamilyen ezoterikus praktikából, vasárnapi keresztény létedből, a lényeg, hogy volt egy olyan fordulópont az életedben, amikor rájöttél: Isten valóban létezik... Hogy a katolikus hit állításai igazságok... Hogy a hit, a Szentháromság, a természetfölötti megingathatatlanabbak minden egyéb dolognál, amelyet ezelőtt tapasztaltál, megismertél... Emlékszel, megdöbbentél és nem is értetted, miért csak akkor láttad ezeket be. Mi tartott olyan sokáig? (Persze gyártottál pár elméletet, hogy "Isten miként vezetett el önmagához, jó pásztorként terelgetve. Igen, nem egyet, egy tucat változatod van erről.)
Akkor fellélegeztél: minden a helyére került az életedben és boldognak és szeretve érezted magad. Isten itt van, Isten szeret. Engem. Téged, mindenkit. Mindezeken felül, mindezek mellett nem voltak már kételyeid, vagy ha mégis akadt egy-kettő, rögtön kezedbe került egy könyv, előkerült egy ember a gyülekezetből, a plébániáról, aki azonnal felvilágosított. Isten kegyelme volt veled, lehet, hogy kellett egy kicsit küzdened, de a keresztény közösségben mindenki kedves volt, olyan szeretet éltél meg köztük, amelyről eddig nem is volt fogalmad.
Aztán, valahogy...
