Ajánlás: Reina Nicolasának :)
(Soha senki ne próbálja nekem bebizonyítani, hogy a fiataloknak nem szabad súlyos dolgokról beszélni, mert még nem értik meg.)
***
Egy Kárpátalján megfordult ismerősöm pár hete mesélt: találkozott egy idős emberrel. Templomba járó, jámbor nagypapa.
Egyetemista volt 56-ban, rádión követte a pesti eseményeket. Talán Munkácson, talán Ungváron volt akkoriban. Erre már nem emlékszem. Talán ő sem. Csak arra, hogy novemberben a hegyoldalról látta, hogy közelednek Magyarország felé a tankok, hosszú, végeláthatatlan sorokban kígyóztak a völgyben. És az érzésre: hogy neki, bármilyen fiatal is, bármekkora senki is, tennie kell valamit. Ő eddig nem harcolt, Ukrajnában nem volt semmi megmozdulás, ha lett volna, talán akkor sem tudta volna, mit tegyen. De akkor, november elején szembesült a gonoszság nagyságával, arctalanságával: európai címlapokon szereplő, gépfegyverrel (golyóvédő mellénnyel nem!) felszerelt fiatal magyar szabadságharcosok ellen áradatankok ta. Nem gondolkodott, döntött... és lefeküdt... az úton keresztbe. Ennyit tudott tenni. Kétségbesett, nem okos, sőt őrült és haszontalan tett volt - egy kívülálló számára. Ő viszont a szolidaritásra biztató lelkiismeretének engedelmeskedett. Így tudott, ennyit tudott. Ő megtette a magáét
Persze felállították, jól megverték, valahogyan, valamiért nem ölték meg, szabadon engedték.
Úgy gondolja, ha akkor nem fekszik oda, hanem tétlenül nézi, örökre teherként hordozta volna akkori közönyét.
Ismerősöm mesélt, én pedig ültem és hallgattam.
(Soha senki ne próbáljon meggyőzni arról, hogy a modern korban nem lehet hősiesen viselkedni. Krisztus nem azt mondja, hogy akár lehet szeretni is az embereket. Mindig azt mondja, szeretni kell.)
***
Nyáron olvastam a magyar próza egyik leggyönyörűbb művét, Ottlik Géza Budáját. Minden befejezetlensége, ebből adódó rendezetlensége ellenére az első olyan mű volt (keveset olvasok?), ami közben folyamatosan örültem, hogy magyarul írták, eredetiben élvezhetem. Ebben olvastam a legmegindítóbb sorokat 56-ról:
 |
| Ottlik Géza: Iskola a határon (Jelenet a filmből?) |
"[A cinikus, non-konformista Medve Gábor] az imádott Petőfijébe is belekötött ezzel. "Sehonnai bitang ember" - azt mondod -, "Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete" - hülye vagy? Sándor? Mindenkinek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Másodszor pedig, én sehonnai bitang ember vagyok. Ki nem az?
Ami biztosan hazád volt, az a sehonnét. Sehonnából származol és gazdátlanul bitangolsz ezen a vadidegen helyen. Néző vagy az ingyen moziban."
